Intézményünk 2018-ban a Határtalanul! pályázati felhívásra benyújtott SZÉKELYFÖLD KINCSEI- SÓVIDÉK CSODÁI projektjével sikeresen pályázott.
Pályázati azonosító:HAT-18-1-0527
Intézményünk 2018-ban a Határtalanul! pályázati felhívásra benyújtott SZÉKELYFÖLD KINCSEI- SÓVIDÉK CSODÁI projektjével sikeresen pályázott, és a megvalósításra 2.457.190 Ft-ot nyert az Emberi Erőforrás Minisztériumától, mint támogatótól.
A projekt az előkészítő tevékenységből, az utazásból és a hazaérkezést követő értékelő órából állt.
I. ELŐKÉSZÍTŐ TEVÉKENYSÉG
1. Témanapot szerveztünk, amely során a diákokat megismertettük a Kárpát-medencei magyarság elhelyezkedésével, néprajzi jellegzetességeivel, bemutattuk a határon túli magyarság kulturális örökségét (népdalok hallgatása, énektanulás). Foglalkoztunk az erdélyi magyarság aktuális helyzetével, a nyelvvel, valamint a magyarságot foglalkoztató legfőbb Kárpát-medencei problémákkal. Kiemelt témaként kezeltük a székelyföldi tájegységet, felidéztük azok legendáriumát és mondavilágát (Zeta vára, Tordai hasadék). A témanap megszervezésében és megvalósításában iskolánk pedagógusai is részt vettek.
2. Az utazást megelőzően egy előkészítő órán megismerték a gyerekek Székelyföld és Udvarhelyszék történelmét, a meglátogatandó terület etnikai arányait, a külhoni magyarsággal kapcsolatos tudnivalókat. A székelyföldi sóbányászat történetét is feldolgozták a tanulók. Ezt követően a négy nap programjának részletes ismertetésével kitértünk a desztinációk történelmi –kulturális vonatkozásira.
II. UTAZÁS: 2018. SZEPTEMBER 19-22.
- nap (szerda) Kora reggel, hajnali öt órakor indult el az autóbusz a kíváncsi, várakozással teli gyerekkel.
Az első állomásunk Nagyvárad volt. A Székesegyháznál találkoztunk a honismereti vezetőnkkel, aki a négy nap alatt határtalan lelkesedéssel, a gyerekekre szabott stílusban és tartalomban mutatta be szeretett szülőföldjét.
Nagyvárad után a következő megállónk Királyhágónál volt, ahol csak rövid időre álltunk meg.
A nap utolsó előtti állomása Farkaslaka volt.
Tamási Áron templomkertben lévő sírjánál a honismereti vezetőnk méltatta az író életét, munkásságát. „ Törzsében székely volt, fia Hunniának. Hűséges szolgája bomlott századának.” – olvasható a sírkövén.
Mielőtt autóbuszra szálltunk, rövid ideig a vásárban nézelődtünk és vásároltunk „vásárfiát”.
Már lemenőben volt a Nap, mire Zeteváraljára értünk, és elfoglaltuk kényelmes szállásunkat, majd pedig elfogyasztottuk az ízletes vacsoránkat.
2.nap (csütörtök) Az előző nap, vagy talán már ma :) a késői órákban tértek nyugovóra a gyerekek, így a reggeli ébredés nehezen ment.
Első utunk Szovátára vitt, ahol a sókarszton létrejött heliotermikus tó körül tettünk egy sétát. (Felmentést csak azok kaptak a séta alól, akik kisebb egészségügyi problémák miatt nem vállalkozhattak a túrára. Ők a távolból szemlélhették azt, amit a többiek közelről csodálhattak meg!)
A Medve –tó körüli séta után az autóbusz Parajdra vitte a csoportot, ahol a sóbányát kerestük fel. Itt történt meg velünk, hogy míg a honismereti vezető a belépőjegyek vásárlásával volt elfoglalva, csoport felszállt a bányába vivő buszra, s egy rövid időre elveszítettük egymást. A bányában megismertük annak a történetét, a sóbányászat hagyományos eszközeit, és szájtátva csodáltuk a földalatti képződményeket. A kápolnában egy imádság és egy ének erejéig megpihentünk, mielőtt a Sószorosban a só különleges felszíni formáit nézhettük, ismerhettük meg.
Mielőtt elindulhattunk volna Korondra, az egyik tanuló szomorúan konstatálta, hogy a kistestvérének vásárolt ajándékot a Sószorosban valahol elveszített: a következő programelem így az ajándék felkutatása lett! :)
Az ajándék megkerült, így kezdetét vehette a nap utolsó programja:Korond főutcáján és parajdi kirakodóvásárban séta és vásárlás.
3. nap (péntek) A nagy túra előtt állva bőségesen reggeliztünk és készítettünk útravalót. A délelőtt során traktoron utazva tettük meg a „félutat” a székelyek szent hegyére, a Madarasi- Hargita tetejére. Az izzasztó túra után megrendülve álltunk meg a kopjafák erdejében, ahol minden kereszt, nemzeti színű szalag és kőrakás a szülőföld-haza-nemzeti egység megható vallomása.
A kora délutáni órákban Szejkefürdőn jártunk, ahol Orbán Balázs sírjához székelykapuk során gyalogoltunk fel. A gyerekek a feliratokat olvasgatva megkeresték a legrégebbi kaput. A sírnál a meghallgatták Orbán Balázs életrajzát, majd elhelyezték a megemlékezés koszorúját.
Szejkefürdőn tett látogatásunk után az utunkat Székelyudvarhely felé vettük. A városban tett séta során megcsodálhattuk e 99%-ban magyarlakta város építészeti remekeit.
A vacsorát követően a helyi fiatalokból álló táncegyüttes műsorát élvezhettük, majd táncházzal és beszélgetéssel zártuk a napot. Nem csupán ez a program adott lehetőség a gyerekek számára helyi fiatalokkal való találkozásra, beszélgetésre, ugyanis a szálláshelyünkön a vacsora során tanulóinkkal azonos korú fiatalok nyújtottak segítséget a házigazdának. Közvetlenségükkel szinte azonnal belopták a tanulóink – és a kísérőtanárok - szívébe magukat, így könnyedén alakultak ki a fesztelen, oldott beszélgetések.
4. nap (szombat) Búcsút vettünk szívélyes vendéglátóinktól, és elindultunk Fehéregyházára, ahol az Ispánkútná, Petőfi Sándor feltételezett elestének helyszínén koszorút helyeztünk el, és közösen elszavaltuk a Nemzeti dal első v ersszakát.
Miután leróttuk kegyeletünket a Petőfi - emlékműnél, Segesvár történelmi városrészében tettünk rövid sétát
Dél körül búcsút vettünk a honismereti vezetőnktől, és indultunk neki a hazafelé tartó hosszú útnak. Élményekben, ismeretekben gazdagodva, lelkiekben, nemzeti érzésekben feltöltődve érkeztünk haza az esti órákban.
III. ÉRTÉKELŐ ÓRA
A hazaérkezést követően szinte naponta emlegettük fel az emlékezetes négy nap eseményeit, pillanatait, s idéztük fel és éltük újra a nyomukban kialakult érzéseket. Másfél héttel a hazaérkezést követően a gyerekek csoportmunkában élménybeszámolót tartottak, amelyhez felhasználták az utazás során készített felvételeiket.
Hozzászólások